Csepelyi Rudolf 
Őszi jelenlét
Dinnyés József dalai
Beleimádkoztam magam égő rejtelembe,
fog a "csipkebokor", nem ereszt a pernye,
a Messzi eloldott vergődve lebegni,
közre vett a Közel: a Minden, a Semmi.

Állok, aki jöttem, állok utas útban,
aki eddig hívón lebegett fölöttem;
az örök Jelenlét szemeim födötten
nem mutat, nem jelez, csak van.

Ködökben tapintom a Körülvevőt,
sárguló imákat temetnek köröttem;
az el nem érés fanyar gyümölcsét eszem...
Ádám, hol vagy?! Itt vagy még? Magad?

Befejezni így kell -jaj, a hányadikat
csonka méterré lett, tehetetlen utat?
Végső jellé lenni a Jelenlét alatt.