Szomorú, de bölcsre
szűkül a szemem,
s hogy dühét ne töltse
rajtam senkisem,

tanulom hitemet
megfékezni jól,
minden szál idegem
egy gyújtózsinór,

s mert nem menekülhet
senki, aki van,
mindegy, bár tetűnek
képzeljem magam,

más világom nincsen
égek védtelen.
Meggyújtott az Isten
mindkét végemen.