Sírhantok között lebeg a palástom,
hiába vigasztalsz, mindegyre vásom.

Ifjú hévvel álltam be a körbe
kedvemen a kétely sátáni örve.

Daloltam, szívem feszült az örömtől,
ma már csak csetres edényként csörömpöl.

Mert rövid az út sírtól temetésig,
koporsó készül, a bölcső meg késik.

Mert házainkon roppant repedések,
bent vetetlen ágy, tűnődő enyészet.

Tíz éve pap vagyok, könnyítsél rajtam,
ne legyek szomorú, mint e kis dalban,

segíts, hogy szilárdan álljak a vártán,
még ha könnyezve is, és néha árván.

Egyházaskér