Irigyelnélek tán? Sőt, gőgös-boldog vagyok,
hogy nem a te pénzed sorsodban poshadok!

A tisztesség birtoka; az kell csak nekem,
csak az serkentse munkára eszem!

Áldott-rossz sorsom, azért se mondok le rólad!
Konokságom érted soha föl nem olvad.

Nem kell a hiú csillogás, inkább a halál,
ha gyarló kisértésben nem volna határ.

Hivatás átka: zord szegénység, te légy a méltó vigasz,
Bénitson mást a vagyon, legyen más érte pimasz.

Lám, igy sajnállak téged, kit a szép öröm elhagyott,
kinek a vén ördög gondra vagyont adott.

Az én arám a Szellem: tiszta, égi zene;
ebben vidul a világ minden nemzete!

Mert búsulni-vigadni csak igy szép: szabadon...
A többi már puszta szó. csupán vak vagyon!

1943