Kinő a szikes magányból,
fa lesz és messzire lát.
Testvérként érti a jámbor
füvek zarándoklatát.

S mit érzékeink nem értnek,
megsejti érdektelen,
az érdemben mennyi az érdek,
a rokon hol idegen.

Kit földbe vetettek derékig,
ízekre osztja magát.
Eljut az őszinteségig.
Füvekben lázad tovább.