Batsányi János 
A bölcsnek állhatatossága
Dinnyés József dalai
„Ha ki, mindenét elvesztvén, 
  Reménységet sem talál, 
Már annak az élet szégyen, 
  S kötelesség a halál!” 

Az ily bús eltökélésnek, 
  Ha van – ritkán van helye. 
„Soha kétségbe nem esni,” 
  Nagyobb bátorság jele! 

Az erkölcs hű bajnokának 
  Váltig kell küszködnie, 
S a vak sors kemény csapásit 
  Békességgel tűrnie. 

Cézár két nagy ellenségét 
  A világ csudálja bár: 
Szokratest nagyobbá tészi 
  A halált-hozó pohár. 

Őt sem gyáva rossz bírái, 
  Akik azzal büntetik, 
Sem gonosz rágalmazói 
  Bűnbe nem keverhetik. 

 Ha megcsalta bal szerencséd 
  Minden szebb reményedet, 
S visszarántván adományit, 
  Sérti, gyötri kebledet: 

Vigyázz! hogy fel ne forgassa 
  Jóra-szánt szándékodat, 
S le ne győzze, vagy alázza 
  Lelki méltóságodat! 

Nem, fonalát életednek 
  Nem szabad elmetszened, – 
Tudván, hogy sírodon túl is 
  Van bírád, van istened; 

Akit, elméd s szíved ellen, 
  Itt talán ma még tagadsz, 
De kinek majd napjaidról 
  S tetteidről számot adsz! 

Hogy a végső áldozatra 
  Ki-ki mindég kész legyen, 
És honjáért mindenétől, 
  Mihelyt kell, búcsút vegyen: 

 Méltó! s társaságban élő 
  Emberhez illő dolog! 
De azért, hogy a szerencse 
  Nékünk már nem mosolyog, 

Hogy vakot vet, hogy elfordul, 
  Agyarkodik, háborog, 
S kerekével, mint egyébkor, 
  Kedvünk szerént nem forog, 

Azt itélnünk, hogy lerázván 
  Pályánk nehéz terheit, 
És megszegvén bölcs teremtőnk 
  S vallásunk erényeit, 

Szabad, s illik, sírba dőlnünk... 
  Gyávaság, s bal itélet! 
Hazafinak s kereszténynek 
  Kötelesség az élet.