Utamban háromszáz nótafa virágzott
Napkeltén éneklők hidege kirázott
Ágyékom bizsergő rángásba imázott
Párnámon három szál nótafű virágzott

Hűtelen útitárs vigyázó védtelen
Nem is én nem is te földtelen égtelen
Kit az út tart csak meg sáncában végtelen
Keréknyom kanyarog kereke féktelen

Út mentén fogadók mindahány fogadott
Énekkel fizettem nem adtam fog-adót
Él még a haverség mi a szösz fogadom
Fogadós leszek majd Budán lesz fogadóm

Jussak csak odaát nótáim kiadom
Lesz dohány cimborák nyomdászom kiadóm
Útját a besúgó tetűknek kiadom
Jussunk csak odaát nuku ott irgalom
*
Hercegem, ki ébreszt? A ’ffenét! Nyugalom…
Hol is volt Keletem? Hol lészen Nyugatom?
S kié lesz tintatoll-süvegem, kalapom?
Dardzsiling-keletem, párizsló nyugatom…
Ha adom, eladom. Hogyha nem, kiadom…

Egyetlen kalpagom! Egyetlen kalpagom!