Ahonnan jöttem: pangó, rossz pokol,
lábam már titkok felé kóborol.

Minden lépésem egy cikázó jambus,
oly szép, ha botlom néha, és olyan bús.

Minden kilométerkőnél megállok
(mellettem ott húzódik a vak árok);

érintésemtől pendül halkan, ím
a kő, s visszhangja szívemen a rím.

Ez országút a költők országútja,
kicsit köves, kicsit vén, kicsit furcsa...

Megyek, megyek, megyek hát rajta én,
s várom, mikor lesz kész a költemény