VÉSZI Endre (Budapest, 1916. október 19. – Budapest, 1987. július 9.): költő, író, újságíró. Apja szappanfőző volt. Miután elvégezte a polgári iskolát, kitanulta a vésnökmesterséget, és a Geduldiger cégnél dolgozott (1932-1938). Acélvésnök inasként kezdett publikálni 1934-től a Népszavába, majd verseit a Nyugat, a Szép Szó, a Pesti Napló, a Magyar Csillag, a Munka, valamint a Válasz című lap is közölte. Első verseskötete a Végy oltalmadba címet viselte, és 1935-ben jelent meg. Két évvel később már közéleti cikkeket publikál, s egyre több szociográfiai riportja is megjelenik. Szintén 1937-ben jelent meg első regénye, a Felszabadultál, ami ötvennégy regény közül nyerte el a Panheon könyvkiadó Mikszáth-díját. Ám az egyre bátorodó sikert megtöri a történelem. 1942-től munkaszolgálatra hívták, és a Mauthausen, valamint a Günskirchen koncentrációs táborok foglya lett, ahonnan csak 1945. augusztusában tért haza. Ekkor a Népszavánál helyezkedett el, ahol a kulturális rovat vezetője volt 1951-ig. Közben magánéletében is boldog átalakulások történtek, hiszen 1950-ben feleségül vette Dlabola Margitot, ki élete végéig szerető és hű társa maradt. 1955-56 között az Írószövetség titkára volt, de az Irodalmi Újság 1956. szeptemberi számának betiltása után lemondott tisztségéről. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel és tévéjátékokkal. A magyar novellahagyomány mesteri folytatójának is nevezik. Kötetei: Ember és árnyék (válogatás 1975), Árvai bolyongásai (válogatás 1987), Angi Vera és a többiek című novellagyűjteményével elindult összes műveit tartalmazó életmű-sorozat (Magvető, 1979). József Attila-díjjal háromszor tűntették ki, 1950, 1955, 1965-ben, a Kossuth-díjat pedig 1978-ban kapta. 12 regény- és elbeszéléskötetében a lélektani módszert sikerrel egyesítette a társadalmi folyamatok elemzésével. Nyolc színdarabját játszották. A Magyar Televízió kétszer is készített róla portréfilmet. Először 1981-ben, majd a halálát megelőző évben, 1986-ban. Budapesten halt meg, 1987. július 9-én. Levelezése és műveinek bibliográfiái összeállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumba került. 

Versek
Végy Oltalmadba (1935)
Ünneprontó (1936)
A fekete rév (1944)
Boldog grafikon (1949)
Csillagtérkép (1956)
Fohász szigorúságért (1961)
Arckép ezer tükörben (1964)
Visszapillantás a jelenbe (1969)
A varázsló kalapjában (1967)
Jövő teleim emléke (1972)
A teljesség igézetében (1974)
Titokzatos párhuzamok (1977)
Farsangi király (1979)
Értünk is fussatok paripák (1981)
Folytatólagos vallomás (1981)
Hattyú az udvar fölött (1983)
Hány perc a nyár? (1986)
Az ittmaradó város (1989)
A magyar költészet kincsestára 70.kötet V.E. válogatott versei (1998)