SZÉLPÁL Árpád (Törökszentmiklós, 1897. november 2. – Sceaux, Franciaország, 1987. március 26.): költő. Tanulmányait Budapesten végezte, a Galilei Kör tagja volt, Kassák csoportjához csatlakozott, első versei a Ma folyóiratban jelentek meg. A forradalmakban az avantgárd csoport publicistájaként vett részt, a Tanácsköztársaság bukása után tíz hónapi börtönre ítélték. Az 1920-as években a Népszava állandó munkatársa, Kassák Munka-körének tagja. 1925–26-ban a Periszkóp budapesti szerkesztője. 1933-ban Esztergályos Jánossal megalapította a Munkáskórus c. folyóiratot. 1935–39-ig a Népszava Naptár szerkesztője. 1938-tól a Népszava tudósítója lett Párizsban. 1940-ben a dél-franciaországi szabad zónába menekült, s mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1945 után ismét a Népszava párizsi tudósítója, később Sceaux-ba költözött. A francia rádió magyar osztályának munkatársa volt. 1970-ben nyugdíjba vonult.

Művek
Tüntetés, versek, 1918;
Szélpál Árpád húsz verse, 1927;
Az új Párizs, Párizs, 1945;
Versek, Párizs, 1977;
Keréknyom, versek, Párizs, 1979;
Les haillons de la viellesse, versek, Párizs, 1982;
Forró hamu, visszaemlékezések, 1984;
Öt év isten háta mögött, visszaemlékezések, 1985;
Csipkebokor, válogatott és új versek, 1987.