Nagy László
Felsőiszkáz, 1925. július 17. - Budapest., 1978. január 30.
költő, műfordító
Nagy László Pirosodik Húsvét
Nagy László Himnusz minden időben
Nagy László Tűz
Nagy László Adjon az Isten
Nagy László Balassi Bálint lázbeszéde
Nagy László Ki viszi át a szerelmet

NAGY László, (Felsőiszkáz, 1925. július 17. - Budapest., 1978. január 30.): költő, műfordító, szerkesztő. Az elemi iskolát Felsőiszkázon (1931-1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, de ekkor kitűnő eredménnyel. A polgári iskolába Pápán járt (1938-41), az első kettőt magánúton, egy év alatt járta ki. 1941-45-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett. 1945-46-ban Iszkázon tartózkodott. 1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-szociológia-filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson. Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja a nyelvet és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt. 1952 augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928-1990) költőnővel. 1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlőrinci anyai nagyszülőknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője. 1957 elején megszűnt irodalmi állása, és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa. 1966-ban Kossuth-díjat kapott. A 60-as években illusztrációkat készített néhány verseskötetéhez. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén. Másnap reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetőben temették el. (ötvenes évek triász)

Művei
Tűnj el fájás, versek, 1949; 
A tüzér és a rozs, versek, 1951; 
Gyöngyszoknya, versek, 1953; 
Havon delelő szivárvány, versek, 1954; 
A nap jegyese, versek, 1954; 
Rege a tűzről és a jácintról, versek, 1956; 
A vasárnap gyönyöre, versek, 1956; 
Deres majális, v. 1944-1956, 1957; 
Himnusz minden időben, versek, 1965; 
Arccal a tengernek, v. 1944-1965, 1966; 
Ég és föld, oratórium, 1971; 
Versben bujdosó, versek, 1973; 
Válogatott versek, 1976; 
Csodafiú-szarvas, versek, 1977; 
Jönnek a harangok értem, v. és önéletírás, 1978; 
Versek és versfordítások I-III., 1975 ; 
Kísérlet a bánat ellen, versek, 1978; 
posztumusz: Adok néktek aranyvesszőt. Összegyűjtött prózai írások, 1979; 
Kísérlet a bánat ellen, kéziratok, rajzok, 1980; 
Szárny és piramis, versek, reprodukciók, 1980; 
Didergő ezüstfiú, vál. versek, Újvidék, 1981; 
Nagy László legszebb versei, Bk., 1982; 
"Versben bujdosó". Képek és hangdokumentumok Nagy László életéből, 1984; 
Nagy László összegyűjtött versei, 1988 [Seb a cédruson címmel, 1995;]; Inkarnáció ezüstben, vál. versek, 1993; Krónika-Töredék. Nagy László naplója 1975. február 14-től 1978. január 29-ig, 1994; Legszebb versei, 1995; Válogatott versek, 1995.
Válogatott versek, 1997. 
Versek és versfordítások, 2004.