NAGY Gábor, (Körmend, 1972. február 11.)  költő, irodalomtörténész. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1996-ban végzett magyar-német szakon, majd 2000-ben doktorált irodalomtudományból, disszertációját Baka István költészetéről írta (témavezetője Dr. Görömbei András volt). 1991 óta publikál irodalmi folyóiratokban: verseket, irodalomtörténeti tanulmányokat, kritikákat és elbeszéléseket. A Hitel (folyóirat), Magyar Napló, Forrás, Életünk, Tiszatáj és számos más lap szerzője. Oktatott a KLTE-n ’45 utáni irodalmat (1997-1998). Dolgozott irodalmi szerkesztőként könyvkiadónál (Széphalom Könyvműhely, 1998–2001), a próza és kritika rovat vezetőjeként a Magyar Napló folyóiratnál (2001–2004). 2004-től a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi Savaria Egyetemi Központ Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékének docense. 1999 óta - kisebb megszakításokkal - az Országos Diákírók, Diákköltők Sárvári Találkozójának zsűritagja. A Magyar Írószövetség választmányának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és az Írók Szakszervezete tagja, 2008-tól az Írók Szakszervezete titkára. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, valamint a Nagy Gáspár Alapítvány és a Tokaji Írótábor kuratóriumának.

Művei
Farkasverem (versek), Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1996. 
Lélekvesztő (versek), Magyar Napló Kiadó–Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1999
“...legyek versedben asszonánc.” Baka István költészete, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001. 
Átok, balzsam (versek), Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2003. 
Az olvasás tétje (tanulmányok, kritikák), Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2003. 
Álmatlanok és álmodozók (regény), Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2008.
Ki a konkolyt vetette (regény), Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2009.