LACKFI János  (Budapest, 1971. május 18.): költő, műfordító. 1995-ben a bp.-i egyetemen magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1995–96-ban Brüsszelben és Párizsban volt ösztöndíjas. Gérecz Attila-díjas (1992). 19–20. századi francia és belga költőket fordít. „1971-ben születtem Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő vagyok. Nyolc verseskötetem jelent meg, két kisregényem, egy regényem, egy novelláskötetem, húsznál több műfordításkötetem. Tíz gyermekkönyvet publikáltam. 1996 óta tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, jelenleg docensként. 1999-től Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedem. 2000 és 2005 között az azóta átalakult dokk internetes irodalmi kikötő szerkesztője, 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja voltam. Zsámbékon élek feleségemmel és öt gyermekemmel.”

Versek
Magam, Kézirat Kiadó, 1992
Hosszú öltésekkel, Tevan, 1995
Illesztékek, Tevan, 1998
Öt seb, Belvárosi, 2000
Elképzelhető, Nagyvilág, 2001
Signes de vie (franciára fordítva), Taillis Prés, Belgium, 2001
Hófogók, Ister, 2003
Hőveszteség, Palatinus, 2005
Lovasi-Lackfi-Heidl, Hangzó Helikon, hangoskönyv, 2007
Trois poetes hongrois (franciára fordítva, Imreh Andrással és Tóth Krisztinával), Murmure, Dijon, 2009
Élő hal (versek, 2006-2010), Helikon, 2011

Gyermekversek
A buta felnőtt, Móra, 2004
Bögre család, Csimota, 2005
Törpe és óriás között, Móra, 2007
Bögre család -- újabb kalandok, Noran, 2007
Apám kakasa (Vörös Istvánnal), Noran, 2009
A részeg elefánt, Móra, 2009
Ugrálóház, Egmont, 2010