KORMOS István (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. - Budapest, 1977. október 6.): költő, műfordító. Hat gimnáziumi osztályt végzett Győrben, majd volt kifutó és tisztviselő. A Kultuszminisztérium Művészeti Tanácsának ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomdában, majd a Szikra Könyvkiadóban dolgozott. 1948-ban az Országos Könyvhivatal lektora, 1949-ben a Mafilm dramaturgja. 1950-ben lett az Ifjúsági, később Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1963–65-ig Párizsban élt, a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. Szerkesztette a népszerű A Magyar irodalom és A Világirodalom gyöngyszemei c. sorozatokat. Sokat tett a fiatal költőnemzedék útrabocsátásáért. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjat kapott. – Korai költészetében a népköltészet hangját követte, Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. A falusi valóságot mintázó életképeibe álomszerű elemeket vegyített (Eltűntek az égen). Vidéki csavargókról rajzolt vaskosan reális, ugyanakkor enyhén groteszk arcképet (Őszi metszet három csavargóval, Búcsús metszet a mecséri Villonokról). A népmesék játékosságával szólaltatta meg háborús élményeit (A jóborivó királylány). Számot tudott adni a szegénység fájdalmáról, a szegények örömtelen életéről is (Dülöngélünk). Tűnődő nosztalgiával tekintett vissza gyermekkorára (Atlantisz), pontos képekben idézte fel ennek nehéz körülményeit (Óda a kukoricához). Az ötvenes években ő is elhallgatott, szinte két évtizeden át csak gyermekverseivel és műfordításaival volt jelen a költészetben. Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Nosztalgikus versekben számolt be franciao.-i tapasztalatairól (Ház Normandiában, Tél Normandiában) és szerelmeiről (Vonszolnak piros delfinek). Magányban élt, otthontalanságról, „tengermélyi” lelkiállapotról panaszkodott (Voyage). Önarcképét, életének összefoglalását elégikus színekkel készítette el (Szegény Yorick, N. N. bolyongásai). Chaucer, Burns, Puskin, Moliere és André Frénaud műveit, továbbá az orosz népköltészetet (Ékes, fejér hattyú, 1962, Rab Zsuzsával) tolmácsolta. Népszerűek gyermekversei és verses meséi. (Újhold) (ötvenes évek triász) 

Művek
Az égigérő fa, verses mesék, 1946;
Dülöngélünk, versek, 1947;
Az erdő, mese, 1951;
Tréfás mackók, verses mese, 1954;
Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról,verses mese, Pozsony, 1956;
A repülő kastély, verses mesék, 1957;
Két bors-ökröcske, mese, 1960;
A muzsikás kismalac, verses mesék, 1966;
Vackor világot lát, verses mesék, 1961;
Bohóc rókák és egyéb mókák, mesék, Pozsony, 1971;
Szegény Yorick, versek, 1971;
Zöldbajusz Marci királysága, mese, 1972;
Ejhaj csibekas, verses mesék, 1973;
Fehér mágia, műfordítások, 1974;
N. N. bolyongásai, versek, 1975;
Az égigérő fa, verses mesék, 1976;
A Pincérfrakk utcai cicák, mesék, 1976;
A pöttyös zöld lovacska bátyja, mese, 1977;
Vackor az első bében, verses mesék, 1978;
Kormos István versei, 1979;
A vasmozsár törője alatt, prózai írások, 1982;
Mesék Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, 1983;
Szegény Yorick, Salgótarján 1984;
Nakonxipánban hull a hó. Összegyűjtött versek, 1985;
Egy keresztlevél határa, Válogatott versek és prózai írások, 1987.