KARINTHY Frigyes (Budapest, 1887. június 25.–Siófok, 1938. augusztus 29.): író, költő, műfordító, kritikus, a 20. sz.-i humorisztikus irodalom egyik megteremtője. Ganz-gyári tisztviselő fia. 15 éves korában a Magyar Képes Világ közölte egy fantasztikus regénykísérletét (Nászutazás a föld középpontja felé). Reáliskolai érettségi után rövid ideig az egyetemeen matematikai, fizikai és orvoskari előadásokat hallgatott, de egyik karon sem vizsgázott, hanem újságíró lett: Az Ujság, később a Budapesti Napló munkatársa (1908). A Nyugat írócsoportjához csatlakozott. Hírnevét Így írtok ti (1912) c. irodalmi karikatúrakötete alapozta meg. ~ tagja volt 1918-ban a haladó írók Vörösmarty Ak.-jának, a Tanácsköztársaság idején az írói választmánynak. A proletárdiktatúra után a Pesti Napló munkatársa. Humoros karcolataiban és egyéb prózai írásaiban, verseiben a radikális polgári humanizmus álláspontjáról ostorozta - az irodalom modorosságaitól a közélet fonákságáig és az emberi kapcsolatok elgépiesedéséig - a társadalom elembertelenedését, támadta az elnyomást, a fajmítoszt, a fasizmust (Nem mondhatom el senkinek, 1930; Üzenet a palackban, 1938 stb.). Élete nagy vágya, egy Új Enciklopédia, egy fogalomtisztító mű megteremtése, amelyben darabokra akarta szedni a hazugságokat, az álmegoldásokat, nem vált valóra. 1936-ban súlyos agyműtétet hajtott végre rajta Stockholmban Olivecrona agysebész (erről szól az Utazás a koponyám körül c. műve, 1937). A műtét után két évvel váratlanul agyszélhűdés érte.

Művek
Összegyűjtött munkái, 1–10, 1928;
Kiadatlan naplója és levelei [1938];
Cirkusz, Válogatott írások, 1–2, 1956;
Naplóm, életem, 1964;
Összegyűjtött művei, 1975-től;
Viccelnek velem, 1996;
A gép hazudik, szerk. NAGY Csaba, 1997;
Feleségem beszéli, 1997;
Nem mondhatom el senkinek, versek, 1999.