KACSÓ Sándor; írói nevén Őrhegyi Sándor (Mikháza, 1901. február 21.– Kolozsvár, 1984. febuár. 17.): író, szerkesztő. Székely földműves családból származott, a marosvásárhelyi kat. gimnáziumban tanult, 1920-ban tett érettségi vizsgát. 1920–21-ben a kolozsvári Tanárképző Intézet, majd 1921–23-ban az egyetem hallgatója lett. Jelentős újságírói, szerkesztői munkája a legkülönfélébb erdélyi lapoknál. Emlékezetes a Brassói Lapoknál kifejtett munkássága. 1941 után, a második bécsi döntés következtében tudatosan marad a déli, a Romániánál rekedt részben, Nagyenyeden, a délerdélyi magyarság egyik szellemi vezéreként. A háború végén internálták. A népi demokratikus Romániában a Magyar Népi Szövetség alelnöke, majd az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének vezetője, nyugalmazásáig. Egyetlen verskötete jelent meg 1978-ban Száműzetéseim címmel, amelyben 1941-45, illetve 1976-77 között írt verseit gyűjtötte össze, mintegy kései önéletrajzi kötetei hiányzó éveinek lírai summája. Ezekről - bevallása szerint - csak versben tudott szólni. Kötete valódi könyvritkaság, irodalmi bravúr. ( helikonista )( Erdély )

Művek
Száműzetéseim, versek, Bukarest, 1978.