BEDE Anna (Budapest, 1926. július 14. - 2009. március 30.): költő, műfordító. 1948-tól magyar–művészettörténet szakos hallgató, a Fiatal Magyarország olvasószerkesztője. 1950-től a Múzeumi Központban dolgozott. 1959–60-ban a szegedi egyetemi könyvtár munkatársa. 1960-tól írásaiból élt. József Attila-díjas (1975). Költészetében a magyar és finnugor folklór hatása mutatható ki. Verseiben az antik formák köznapi tartalmakkal párosulnak. Horatius összes művét átültette magyarra. A latin és görög mellett bolgár, cseh, lett, orosz, ukrán, török, vogul nyelvekből is fordított. 

Művei 
Reggeli napsütés - versek, 1956; 
Horatius: Válogatott versek - műfordítás, 1959; 
Szigorú tavasz - versek, 1963; 
Fölösleges virágok - 1966; 
Kelj fel és járj! - versek, 1971; 
"Sámándobok" - szibériai költészet, műfordítás, 1973; 
Sztyelmah: Rád gondolok - műfordítás, 1976; 
Ötven erdő - versek és Ivanov: Narszpi - csuvas eposz, műfordítás, 1977; 
Manasz - kirgiz eposz, műfordítás, 1979; 
Ovidius: A szerelem művészete - műfordítás, 1982; 
Aranylile mondja - lapp költészet, műfordítás, 1983; 
A kivetett hal imája - versek és Szijazsar - mordvin eposz, műfordítás, 1984; 
Sesztalov: Julianus rámtalált és Medveünnep közeledik - műfordítás, 1985; 
Horatius összes művei - műfordítás, 1989; 
Ezüstfohász - versek és Bozótból csillag parázslik - versek, festmények (Koszta Rozáliával), 1990; 
Hadihajón Kínában - regény és Ne félj sógor - cigányballadák, műfordítás, 1993; 
Sesztalov: Torum tudata - műfordítás, 1998; 
Harang a körtefán - versek, 1999