BARTIS Ferenc; írói nevén Karda (Gyergyószárhegy, Erdély, 1936. július 4. – Budapest, 2006. június 9.): költő, író, újságíró. Középiskolát Gyergyószentmiklóson és líceumi esti tagozaton Marosvásárhelyen végzett, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, de 1957-ben letartóztatták és bebörtönözték, 1964-ben szabadult. Ezen kényszerű megszakítás után 1968-ban szerzett tanári képesítést a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben a magyar-román-francia szakon. Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban. 1968-tól a Hargita című csíkszeredai napilap, 1970-től a marosvásárhelyi Új Élet munkatársa volt. 1984-ben áttelepült Magyarországra. 1984–85-ben a Média Kft. művészeti tanácsadója, 1986-tól a Képes 7 kulturális rovatát szerkesztette, az Antikva Könyvkiadó igazgatója. 1988–89-ben a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóirat alapító főszerkesztője, az Összmagyar Testület elnöke. Budapesten érte a halál, de kívánságához híven szülőfalujában, Gyergyószárhegyen helyezték örök nyugalomra.( Erdély )

Művek
Konok szeretet, 1970.
Kegyetlen szépség, 1975.
Életre hívó halotti beszéd, 1989.
Útravaló érkezőknek, 1989.
Kitalálós kérdések, 1993.
Kőlavina zuhog az égből, 1994.
Rovások az idő mestergerendáján, 1994.
Fohászok és szitkok föltámadás előtt avagy a költészet megkísértése, 1996.
A túlélő megdicsőülése, 1996.
Ellopták a világ lelkét avagy Pokoljárás a mennyországban, 1998.
Rovások az idő mestergerendáján, 1998.
Fekete tűzijáték, 2003.