BAKA István (Szekszárd, 1948. július 25. – Szeged, 1995. szeptember 20.): költő, író, műfordító, szerkesztő. 1966-ban érettségizett szülővárosában. 1971-1972-ben leningrádi ösztöndíjasként kezdett orosz verseket fordítani. 1972-ben magyar–orosz szakon végzett a JATE-n. 1972-től két évig Szekszárdon középiskolai tanár volt, majd 1974-től haláláig Szegeden lakott. A Kincskereső című gyermekfolyóirat munkatársa, majd főmunkatársa volt. A Móra Ferenc Kollégium jelentős irodalmi rendezvényeinek gyakori résztvevője. Ilia Mihály, a Tiszatáj főszerkesztőjének kezdeményezésére a folyóirat állandó, megbecsült munkatársa. Köteteivel és műfordításaival a nyolcvanas évek második felétől országos ismertséget szerzett. 1992-es megindulásától kezdve közölte a Holmi című folyóirat, valamint több jelentős irodalmi orgánum a Hiteltől a Jelenkorig. 1993-tól műfordítói kollégiumot vezetett a szegedi egyetem bölcsészkarán. Súlyos betegség után hunyt el. 2005-ben emlékszoba nyílt a költő-műfordító tiszteletére a szekszárdi Babits Mihály Emlékházban. 2009. augusztus 1-jétől, a szekszárdi 5-ös számú Általános Iskola viseli nevét.

Művek
Magdolna-zápor, Budapest, 1975.
Tűzbe vetett evangélium, Budapest, 1981.
Döbling, Budapest,1985.
Égtájak célkeresztjén. Budapest, 1969-1989.
Farkasok órája, Szekszárd, 1992.
Sztyepan Pehotnij testamentuma, Pécs, 1994.
November angyalához, Pécs, 1995.
Tájkép fohásszal, Pécs, 1996. 
Az idő térképjelei, Pécs, 1999.