APÁTI Ferenc (a 16. sz. első fele): költő. Neve az 1525 körül szerzett, 1526 után vendégszövegként a Peer-kódexbe másolt Cantilena versfőiből ismert. Azonos lehet a bécsi egyetemre 1518-ban beiratkozott Franciscus Batto de Apatival, azaz a köznemes Botka Ferenccel, a Zala megyei Hampló család familiárisával. Profán hangú verses szatírájában, feddő énekében kigúnyolja a Mohács előtti magyar társadalmat a törökkel szemben tehetetlen nagyuraktól a szakállrángatással megregulázható pórnépig, a pénzsóvár falusi papoktól a dúsgazdag apáturakig. Fölfelé csipkelődő irónia, lefelé metsző gúny fejezi ki személyes és társadalmi elfogultságát. Ügyesen kezeli a vágáns költészet sablonjait. A 14 epigrammatikus szerkesztésű strófát ellentétezés és változatos jelzőhasználat jellemzi. Négyes ragrímű strófái 3 felező tizenkettesből és egy hatosból állnak.

Kiadások
M. Szilády Áron: szövegkiadása (Régi Magy. Költők Tára, I. Bp., I877). Feddő ének cz. egyetlen költeménye maradt ránk a Peer-codex 337-342. l. Először kiadta Révai, Elegyes verseihez csatolt néhány régiségek között (Pozsony, 1787. 296, 300 l.); majd Toldy: Handbuch der ungar. Poesie (1828) 13-14 lapjain és a Középkori Irod.-Történet Példatárában az 1. és 3. kiadásban, Beőthy Zsolt a Magy. Nemz. Irod. történet ismertetésében. Az iskolai kézikönyveken kivűl a codex egész tartalmával megjelent a Nyelvemléktár II. 102-103. lapjain, végre a Régi M. Költők Tára I. 200-203. l.