ADY Endre (Érmindszent, ma Adyfalva, 1877. november 22. – Budapest-Terézváros, 1919. január 27.): költő, publicista. Származását, életét maga is legendákkal övezte. Az elemi iskolát Érdmindszenten járta ki. 1888. őszén a nagykárolyi piarista gimnáziumba íratták be, az alsó négy osztályt itt végezte el. 1892. szeptemberében Zilahon, a Wesselényi Miklós Református Kollégium ötödik osztályában folytatta gimnáziumi tanulmányait. A család úgy döntött, hogy jogász lesz Debrecenben. 1896. őszén beiratkozott a debreceni jogakadémiára. 1899. áprilisától a 48-as érzelmű, függetlenségi párti Debrecennek már "hivatásos" munkatársa. 1899. júniusában, Debrecenben jelent meg első verseskötete Versek címmel. 1900. január elején a nagyváradi Szabadságnak, a Bihar megyei Szabadelvű Pártnak lett belső munkatársa. 1903. szeptemberében megjelent második verseskötete, a Még egyszer. 1904. februárjában megérkezett Párizsba (a "szép ámulások szent városába"). 1906 februárjában megjelent harmadik verseskötete, az Új versek. Külföldről küldözgette haza cikkeit, verseit a Budapesti Naplónak. 1907. decemberében jelent meg új kötete, a Vér és arany. 1908 január1-én megindult Nyugat enyhítette, melynek haláláig főmunkatársa volt. A Nyugat magára vállalta Ady védelmét és az ellentámadást is. Ennek élére Ignotus állt. Ady 1908. áprilisában részt vett Nagyváradon a Holnap elnevezésű irodalmi társaság megalakulásában. 1909-ben megjelent a következő kötete. 1914-ig évente jelentek meg verseskötetei. Ady 1904 áprilisában meglátogatta Boncza Bertát a csucsai birtokán. Egészsége rohamosan romlott, a háború lelkileg összezúzta. 1917 őszén Hatvany Lajos vállalkozott egy új verseskötet kiadására. Utolsó verse: Üdvözlet a győzőnek. 1917. őszén felköltöztek pesti Veres Pálné utcai lakásukba. 1918. november 16-án a Nemzeti Tanács küldöttsége a forradalom költőjeként betegágyánál köszöntötte. Utolsó nyilvános szereplése december 1-jén a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén volt; elnökké választották, de beszédét Hatvany Lajosnak kellett fölolvasnia. 1919. január 12-én súlyos állapotban szállították a Liget szanatóriumba. 1919. január 27-én egy szanatóriumban halt meg. Január 29-én a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták föl, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Jászi Oszkár búcsúztatta. ( nyugat; holnap )  

Művei
Versek, Debrecen, 1899. 
Még egyszer, Nagyvárad, 1903. 
Új versek, 1906. 
Vér és arany, 1907. 
Az Illés szekerén, 1908. 
Szeretném, ha szeretnének, 1909. 
A Minden-Titkok versei, 1910. 
A menekülő Élet, 1912. 
Margita élni akar, verses regény, 1912
A Magunk szerelme, 1913. 
Ki látott engem?, 1914. 
A halottak élén, 1918. 
Az utolsó hajók, 1923